Megoszlanak a vélemények, hogy mennyire sikeresek a társkeresőn elindított pasivadászatok. A környezetemben két embert ismerek, akik aktív internetes férfiböngészők. Ők a szabályos Pro és Kontrák. Jómagam is feliratkoztam a mindenki által csak "Dugó oldalnak" nevezett társkeresőre. Hogy miért pont erre? Nos, gátlásos énemnek jót tesz, hogy anonim módon húzgálhatom jobbra és balra a férfi profilokat, és nem utolsó sorban mindezt ingyenesen tehetem. A Tindert amolyan kiegészítő partnervadász kísérletnek használom- a nagy számok törvénye alapján!

Aki nem ismerné a Tindert, annak egy apró magyarázat: a Tinder egy olyan ingyenesen használható társkereső oldal, ahol a felbukkanó képeket, profilokat jobbra- balra húzogatva szelektálhatjuk, hogy kik a szimpatikusak. Ha jobbra húzzuk, akkor tetszik, ha balra, akkor nem. Hogy mi alapján dönthetjük el, hogy valaki szimpatikus-e? Jó kérdés! Hasraütés-szerűen, külsőség alapján vagy esetleg a képen szereplő pasi szemében meglátva a jövő potenciálját. Nem tudom! Felületes- igen, tudom! A dolog pikantériája, hogy attól, hogy Neked tetszik valaki, azzal addig nem tudod felvenni a kapcsolatot, amíg az illető nem húzza a képedet szintén jobbra. Ekkor végre párba álltok- persze csak virtuálisan- és indulhat az ismerkedés. Ha indul! Ám gyakran előfordul, hogy párba állás után rájössz, hogy mégsem szimpi az illető vagy csak már annyi pasassal álltál párba, hogy nincs szükség még egyre vagy a pasas likvidál téged- nos, bármely esetben könnyű a szétválás: csak kattints a szétválás gombra és a virtuális párod máris az univerzum szabad prédája lesz újra! Hozzáteszem, erről az oldalról Dombovári István is megemlékezik Dumaszínházi önálló estjében, és "Kúró oldalnak" nevezi! Nem véletlenül! Ha komoly kapcsolatra vágysz, lehet, hogy Csipkerózsikai időtávlatokra lesz szükséged ezen az oldalon!

De térjünk vissza Pro és Kontra eseteinkhez. Kezdjük a társkereső oldalról férjet szerző ismerősömmel. Ma már 4 éve boldog párkapcsolatban, és 60 kilométerrel messzebb él az az ötvenes, hosszú kapcsolat után egyedül maradt haverinám, aki egy hideg őszi estén ismerkedett meg a társkeresők internetes világában mostani párjával. Hosszas levelezés után mert csak találkozni a férfival egy nyilvános helyen, és az első randevú után csupán a buszmegállóig hagyta magát hazakísértetni. Óvatosságból csak a nevét árulta el, de lakhelyét nem- sose lehet tudni- mesélte később. Aztán persze az első találkozást követte a második, a harmadik, majd hetekkel később egy nyilvános strandon mutatták meg egymásnak a majdnem meztelen valóságot. Ekkorra már tudtak valamit a másik személyiségéről, gondolatairól, vágyairól, céljairól- a sok beszélgetés közelebb hozta őket egymáshoz. A strandon történt testmustra amolyan előjáték volt egy hosszú és tartalmas kapcsolathoz. Ismeretségből barátság, barátságból szerelem lett. Ugye milyen szép történet?

Kontra esetként egy másik 30-as barátnőmről mesélnék. Ő is regisztrált felhasználója az általam is látogatott Tinder oldalnak. Csendes estéin ő is vadul húzogatta jobbra- balra a szimpatikus és kevésbé szimpatikus arcú férfiak profiljait. Bátran chatelt velük, és az egyébként sokszor gátlásos lány szinte kinyílt az anonimitás adta  álarc mögött. Jelentkező volt számos, a csinos lány profiljára repültek a jobbnál jobb vágású férfiak. A lány vonzotta őket, mint macit a méz. Volt köztük elvált családapa, sérült negyvenes, vicces kölyök, szexisten masszőr az ország másik végéből. A nagy Ő azonban csak nem akart jönni! Pedig a barátnőm már nagyon vágyott valakire: az ölelésre, a szeretetre, a bensőséges beszélgetésekre, a csendes összebújásokra az egyre hidegebb téli estéken. Aztán egy napon jött egy fiú. Rámenős volt, nem sokat teketóriázott. A virtuális párbaállás napján megjelent a lány munkahelyén, két nappal később randira vitte, majd nála aludt. A barátnőmet elkapta a gyors örvény, imponáló volt a határozott férfi, az önálló élet gondolata és talán kicsit el is fáradt már a folytonos keresgélésben. Végre jött valaki, aki határozottan kézen fogta és húzta magával. Kicsit olyan ez, amikor meggyullad egy gyertya, szép a fénye, áraszt egy kis melegséget is, ám amikor a pillangó közel repül hozzá, könnyen megégetheti a szárnyait. Mert nem volt itt semmi előjáték, barátkozás, ismerkedés, óvatosság. Amolyan durr bele a közepébe, induljon a banzáj! Nem tudni még a kimenetet, de mostanában nagyon sokszor eszembe jut az ötvenes barátnőm és az ő megfontoltsága, óvatossága.

Jómagam továbbra is húzogatom a Tinder profilokat jobbra- balra. Nincs sok párom, a profilom is elég határozott. Kalandorok, gyors numerát keresők kíméljenek. Jó munkához idő kell, a társak nem potyognak a társkeresőkről. De a nagy számok törvénye alapján talán ott is lézeng egy-két olyan, aki nem csak könnyed kalandra, honey babyra vagy sugar daddyre vár, hanem csupán esélyt ad egy kedves, szimpatikus arcnak, hogy bemutatkozzon. A virtuális barátságok, párkeresők korában élünk, egyre kevesebb az olyan hely, ahol könnyedén, valódi párbeszédre alapozva ismerhetnénk meg idegeneket. Maradnak a társkeresők, a környezeteink és a barátaink ismerősei. Én mondom, 35 felett társat találni olyan, mint a tejútrendszerben megtalálni egyetlen apró csillagot. Ám mégis hiszem, hogy Edison barátunk se találta volna fel az izzót, ha a kétezredik kísérlete után feladja. Ő inkább azt mondta: sose volt egyetlen sikertelen kísérlete sem, csupán kétezer sikeres kizárása! 

Csak abban reménykedem, hogy nem kell kétezer sikeres kizáráson átesnem: az napi egy randival számolva is közel öt és fél év intenzív ismerkedési kísérletnek számítana!