Csányi Sándor - Hogyan értsük félre a nőket című egyszemélyes előadása olyan hatással volt rám, hogy napokig emésztgettem az ott hallottakat. Olyan kendőzetlen őszinteséggel és egyszerűséggel festette elénk a férfi és női gondolati síkok különbözőségét, hogy nem lehetett elsiklani felette, vagy mélyebben nem elgondolkodni rajta. Hozzáteszem, az előadás alatt nem volt nő, aki nem ismert volna magára, és férfi aki nem sóhajtott volna fel megkönnyebbültem:"Végre egy férfi, aki kimeri mondani, amit mi is gondolunk!" Nem volt benne semmi bántó vagy sértő, de kendőzetlenül megmutatta a két nem közötti kommunikációs különbözőségeket. A darab után felhívtam az exemet, aki tíz évig szeretettel és türelemmel fejtegette az általam küldözgetett Enigma kódokat és próbált a kusza gondolataim között lavírozni, szeretni. 

Mi nők bonyolultak vagyunk! Ezt Mazsola is megmondta, mint fizikailag legközelebb élő férfi ismerősöm. Ő mindig hangoztatta, hogy mi nők túl sokat kombinálunk, gondolatban Waterloi csatákat vívunk, mígnem eljutunk egy olyan konklúzióra, amely képletének már az első összetevői sem ismeretesek. Ezzel szemben egy férfi amit gondol, azt úgy is mondja. Kifejezés módja lényegretörő, egyszerű, kombináció mentes.

Gondoljunk csak bele: hányszor keltünk már bal lábbal. Kimentünk a konyhába, ahol a kedvesünk egy finom kávéval várta reggeli angyali mosolyunkat, ehelyett azonban a hétfejű sárkány fújta a kéngőzt. Mert rosszul aludtunk, mert pont megjött, mert esett az eső vagy mert a párunk horkolt egész éjszaka és mi mártír módjára nem ébresztettük fel, ám reggelig ápolgattuk a frusztrációnkat, hogy azt végre egy nagyobb hadsereget is térdre kényszerítő tekintettel  a szegény férfira borítsuk.Ja, és mindezt anélkül, hogy egy szót is szólnánk! Szegény férfi pedig nem érti, hogyan lett a finom gőzölgő, friss kávéból armageddoni hangulat. Ne legyünk álszentek hölgyeim, mindenkinek volt már ilyen esete! 

És itt fűzném a történetembe a kollégám okfejtését arról, hogy a férfiak miért csalják meg párjaikat. Lelövöm a poént, a konklúzia a végén mindig a szex hiánya, de az oda vezető út annál érdekfeszítőbb. Mert megint egy megerősítése annak, hogy mennyire másképpen gondolkodunk mi, Isten teremtényei. A nő fejében él egy kép a jó háziasszonyról, a jó anyáról, a jó feleségről. Próbál megfelelni, mártír módjára szalad végig a koszos ruhák rengetegén, miközben elkészíti az ínycsiklandozó vacsorát, segít a gyerekek leckéjében, mindeközben megpróbál szerettei minden szavára és rezdüléseire odafigyelni. Ha mindezt sikerült megvalósítani egy napban, akkor a szex vágyképét hamar leváltja egy forró fürdőé vagy csak egy csendes, bebújok a paplan alá, legyen már végre csend vágyálom. A férfi ezzel szemben, elfáradva a nők által küldött Enigam kódok megfejtésétől, a nap végén végre egy kis jutalomfalatra vágynának és nem értik, azt miért nem kapják meg. Kölcsönös frusztráció, kölcsönös nem "értem, mit akar még" kérdések. És a végén megcsalás. Mindez miért? Mert a gondolatok más síkon mozognak, és az elvárások nem egyértelműek.

Mennyivel egyszerűbb volt az ősemberek korában. A nő gyűjtögetett, gyereket nevelt, vigyázott az otthon melegére a szó gyakorlatias és érzelmi síkján is és ápolta a szociális kapcsolatokat. A férfi vadászott, harcolt, védelmezett és gyermeket nemzett.

A modern kor női számára azonban nem ilyen egyértelmű már az elvárások listája. Nagyanyáinktól azt tanultuk, hogy legyünk okosak, csendesen bölcsek, főzzünk jól és minden szombat este teljesítsük női kötelességeinket.

Anyáink már dolgoztak, a Woodstock érzés őket is elérte- a szabad szerelem megnyitotta Pandora szelencéjét és a szombati kötelező szexuális együttléteket felváltotta a párkapcsolati egyenjogúság illúziója, a szexuális vágyak fékezetlen, dátumozatlan élvezete.

És hol tartunk mi, mai generációs hölgyek, akikben élnek még a nagymama kedves szavai, miszerint otthon legyen mindig meleg étel, anyáink jó tanácsa, hogy legyünk Vasladyk, akik helyt tudnak állni munkahelyen, gyereknevelésben és merjünk nagyot álmodni. És, ott a kendőzetlen valóság, amit a kollégám fogalmazott meg. Egy nő legyen nőies, szexi, kívánatos. Nem baj, ha nem tud főzni, majd rendelünk ételt- de nézzen fel a férfira! Legyen játékos, nyitott, és szexuálisan aktív!

Ezek után nem is csoda, hogy baj van a világban. Kellene már egy finomhangolás, az elvárások összekapcsolása vagy konkrét megfogalmazása. A főnököm azt mondta, hogy mi nők szinte kiheréljük a férfiakat. Beleszeretünk a macsóba, aztán szépen lefejtjük róla az összes vonzó tulajdonságát és papucsokat nevelünk. Mi azt kérdezzük, hol vannak ma már az igazi férfiak? Nincs már egy erős férfikéz, aki támaszt nyújtana, egy ölelő kar, ahol biztonságban lehetnénk?

Ugye, ugye? A gondolatok különbözősége! Ebben a mártrixban nincs nyertes, csak vesztes. Hiszem, hogy egy Nő csak egy Férfi mellett tud kiteljesedni. Szívesen elengedjük a főzés kihívásait, cserébe a szexért. Főzzünk együtt, legyen az az előjáték. Szívesen kihagyjuk a heti egyszeri takarítást, csak kell egy férfi,aki maga után rendet tesz, és segít erre szoktatni a gyerekeket is- máris egy huncut estére való energia felszabadul. Mondjuk ki, beszéljük meg és élvezzük a szerelmet. Mert kevés a szupernő, nem lehetünk egyszerre kurvák, háziasszonyok és családanyák! Szép illúzió, de a képregények maximum a filmvásznakon elevenednek meg. A valóság Hölgyeim és Uraim, hogy hús vér nők vagyunk. Vannak vágyaink, amit szívesen élünk meg férfitársainkkal! De kell az az erős kar, ami arra hivatott, hogy a terhek egy részét levegye a vállunkról, hogy Nőnek érezve magunkat élhessünk Nőként!