Mama, meséld el, milyen volt, amikor beleszerettél a nagyapába? Kérdeztem már harmincas éveim végén a nagyanyámtól. Kíváncsi voltam, hogy 70 évvel ezelőtt is játszmákkal teli volt-e az ismerkedés vagy a fiatalok csak természetes lazasággal és a másikba vetett naív csodálattal kezdtek el társalogni, közeledni. Tudni akartam, hogy az első csók után ők is zavarban voltak-e? Hogy mikor lett a barátságból szerelem? Hogy nagyapa hogyan udvarolt, mivel adta a nagyanyám tudtára, hogy nőként tekint rá.

Nagyanyám 85 év bölcsességével, 58 év házasság tapasztalatával és egy életen át tartó szövetséggel a szívében rám nézett és mesélni kezdett. Mesélt egy korról, amikor a Férfi udvarolt a Nőnek. Amikor, ha valaki megtetszett akkor feltétel nélküli egyszerűséggel elmondható volt. És jó érzést keltett. Nem voltak játszmák, csak a vonzalom vagy taszítás. De mindez tisztelettel, becsülettel. Nagyanyám a nyári mezőgazdasági munkák során ismerte meg nagyapámat. A mama fiatalon és idősebben is mindig vidám volt. Olyan életkedv, harsány jókedv sugárzott a barna bogárszemekből, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Egyszer azt mondta a nagyapám, hogy a nevetését hallotta meg először és a harsány, vidám hangját. A biciklijének vázán vitte nagyanyámat, így huncut módon közel hajolhatott hozzá anélkül, hogy tolakodó lett volna. Nagyanyám pedig kissé hátrább dőlt, így adta nagyapám tudtára, hogy jól esik a közelsége. A papa udvarolt, cukorkát vitt nagyanyámnak, esténként pedig az ablaka alatt álldogált és így sugdolóztak éjszakákon át. Egyszerű volt és egyértelmű. Ötvennyolc évig éltek szeretetben, szövetségben. Éjszakánként szólt a Sokol rádió, reggel a Radeczky indulóra keltek. Nagyapám kávét főzött, nagyanyám kávéjára mindig került egy kis finom tejszínhab. Együtt kezdték a napot és együtt is fejezték be. Nem voltak játszmák, de volt egyenes beszéd, őszinteség és tisztelet. Kikerekedett, könnyes szemmel hallgattam a mesebeli történetet.

A könnyeim egy letűnt világnak szóltak, amelyet visszavarázsolnék. Mert 35 felett azt látom, hogy ez a fajta vonzódás és annak törvényei ma már ódivatúak. Ma játszmák vannak, őszinteség helyett kombinatorika, tisztelet helyett frusztráció. Senki nem azt mondja, amit gondol és nem úgy, ahogy gondolja. Ha vonzódunk valakihez, először agyban lejátsszuk az első randit. Utánanézünk az Instagramon, Facebook-on, LinkedIn-en. Nem köszönünk rá, hogy "Szia". Nem tudunk természetesen csak rámosolyogni. Az első csók után nem jön a természetes második. Rohanunk, mindent felgyorsítva, az internet által befolyásolt tudattal élünk, képzelünk. Egy jó szex nem tud csak egy jó szex maradni. Mert mindent ki kell először próbálni. Hogy jó-e? Ha nem jó, vagy bizonytalanná tesz, akkor visszaváltjuk. Minden visszaváltható, visszavihető. A Nő, a Férfi. Nincs kötődés, nincs felelősség, nincs tisztelet. A játszmák lefutnak gondolatban azelőtt, hogy megtörténnének.

Nőként keressük a Nagyapám féléket. Modern kori játszmákkal, befolyásolt tudattal, amit ez a felgyorsult világ adott nekünk. Elvárások vannak mindkét fél részéről...nyitottság helyett. Egy pillanaton múlik, egy hangulaton, egy jól időzített messenger üzeneten vagy Facebook poszton, hogy kapunk- e esélyt. Egy finom csók, nem tud csak egy finom csók maradni. Kombinálunk, a másik fejével próbálunk gondolkodni. Ki írjon a másiknak hamarabb? Mennyire lehetünk lazák? Nem érti-e félre? Nyomulós vagy nem nyomulós? Lepattintós vagy sem? Már a kérdések mennyisége is zavaró, és egyszer csak azon kapjuk magunkat- nem jó ez így! 

Egy ódivatú szerelemben a nagyapám csak felültette a nagymamámat a kerékpár középső vázára, átkarolta óvón a karjaival. Nagyanyám kicsit hátradőlt, és mindketten tudták AZT, amiben mi még száz "like" után is kételkedünk. Biztos idegesek voltak ők is, a gyomrukban talán táncot járt a várakozás, de édes volt az a várakozás. Mert a jelek egyértelműek voltak. Nem instant "like" vagy "emoji". A levél is napokba telt volna, hogy odaérjen a másikhoz. Maradt a kerékpár, a séta, a munka és a beszélgetés. Őszintén, tisztelettel, kíváncsisággal. De jó is volt ez az ódivatú szerelem!