Amolyan interjúsorozatot készítettem az elmúlt hetekben a férfi ismerőseimmel. A szex témájában rendkívül markáns és megingathatatlan véleményük van. Sőt, tovább megyek, a beszélgetéseim során meggyőződtem, hogy jöhet itt mindenféle lelki duma, de a végén mégiscsak a szex visz mindent. 

Ha megkérdezzük, tízből kilenc férfi azt mondja, hogy azért lépett félre, mert otthon kihűlt az ágy. Méghogy az ágy! Minden olyan hely, ahová már csak emlékeiben járt vissza a párjával szeretkezni. Merthogy kezdetben van szex bőven. Mindenhol és mindenkor! Nem kell sok előjáték, néha csak egy gyors numera a reggeli fogmosást követően a tükör előtt, vagy egy vad szex a mosógépen centrifugázás közben. Nincs is izgatóbb dolog a világon, mint a hétvégi nagymosás!

Aztán jönnek a szürke hétköznapok, a tanga bugyit felváltja az egyszerű pamut, a kombinét a pizsama, a mosógép is aludni tér, és ahhoz, hogy esténként egy kis összebújásra kerüljön sor, nos, a férfiaknak bizony jobban kell udvarolniuk, mint kapcsolatuk kezdetén. Nagyra becsült kollégám, ezt úgy fejezte ki, hogy amikor a férfi és nő egymás mellett teszi a le voksát, egyféle szövetséget kötnek. A szövetség a férfiaknál komoly dolog, nem szabad vele viccelni! Egy férfi ha választ, akkor elköteleződik és szövetségbe hajtja fejét! A kollégám szerint mi nők azonban hajlamosak vagyunk ezt a szövetséget felrúgni. Hölgyeim, tudom! Mindig vannak kifogások és mindenkinek igaza van! Hiszen, próbáljon a férfi kilenc hónapig a hasában hordozni egy gyermeket. Elviselni, hogy a teste önálló életre kel, a hormonjai Waterlooi csatákat vívnak és mindehhez ne felejtsen el mosolyogni, szexéhes és változatlan maradni. Ám annak ellenére, hogy ezt mind elismerik a férfiak, mégis azt állítják, hogy a hölgyek lépnek ki elsőként a szövetségből. Azzal, hogy a szexet felváltja az esti mosogatás, a reggeli főzés, a délutáni vasalás, az éjszakai szoptatás.  És mindaz, ami a szövetséget összetartotta a szexen túl- az odafigyelés, az odafordulás, nos, mindaz a  gyermekáldás után teljesen az újszülötteké és gyermekeké lesz. És ekkor minden Nő hangosan felkiált- de hát ez így természetes! Mire a férfiak: - Nem, ennek nem kell így történnie! Merthogy ez megalázó a férfiasságuk, a büszkeségük számára. Ahogy a kollégám kifejtette, olyan ez, mint amikor az addig kívánatos kaviár már nem kívánatos többé és csak úgy félre tolják. 

Egy másik férfi ismerősön pedig azzal állt elő, hogy mi Nők kiheréljük a férfiakat. Vágyunk a határozott, jóképű, független macsóra, harcolunk érte, megszerezzük, ám amikor komolyra fordul a dolog, lassan lefejtjük róluk a férfiasságukat szimbolizáló tevékenységeiket. Kisajátítjuk az idejüket, kevesebb idő marad a barátokra, a sportra, kiszakadnak a falkából és lassan papuccsá válnak. Ja, hogy mi nem ezt akartuk! Nos, érdemes néha végighallgatni a férfiúi eszmefuttatásokat arra vonatkozóan, hogy hogyan tűntek el az alfahímek a társadalmunkból.

És megannyi elhallgatott sérelem gyógyítójaként érkezik a Szerető. Üde, fiatalos, mindig jókedvű és finom. Nem húzza karját a bevásárlószatyor, nem sült hús szagú a haja, a bőre sem vanília cukor illatú, de szemében állandó kacérság ül. Jönnek a vad szexek, a kötetlen beszélgetések, a felelősség nélküli szabad boldogság, mindez a titokzatosság csábító fűszerezésével. Egy jó szerető nem kérdez, nem fáradt, nem hisztizik. Könnyed és rugalmas, mohósággal vár minden találkozást. A hím újra  férfinak érzi magát, egy új szövetség van kialakulóban. Veszélyes játék ez, de pont ezért mámorító!

De nincs ez másképpen az egyedülálló férfiaknál sem! Napfény közi, egyedülálló férfi szomszédaim nem szégyenlősködtek, amikor kértem, hogy meséljék el, miért olyan fontos a szex és hogy annak hiányát ők hogyan élik meg. Olyan élvezettel és erotikus fűszerezéssel beszéltek a szexualitás eszenciájáról és arról, hogy milyen fehérnemű, milyen viselkedés, milyen aktivitás és milyen helyszín él a képzeletükben, hogy arra gondoltam, ha süteménysütés helyett az arra fordítandó energiákkal a nők csak az ábrándok morzsáit valósítanák meg, már kiegyensúlyozottabb lenne a világ. Merthogy Hölgyeim van egy rossz és egyben jó hírem is: a szex visz mindent! Annak hiányában pedig a Szerető mindent visz! Nem árt ezt észben tartani, és a világ kárhoztatása helyett, kicsit meghagyni a mosatlant, kihasználni a gyermek két sírása közötti rövid időket, és beállni a párunk mellé a zuhany alá, vagy behúzni magunk után a műhely ajtót és meglepni a férfit egy gyors numerával a kocsi tetején, hátsó ülésén- mindegy is, de megtartani azt a fűszert, ami a szövetségnek oly alapvető része. Érdemes emlékezni, hogy a belső Istennőnknek is szüksége van a kényeztetésre, az erotikára, hogy újra és újra meg tudjon újulni! Ne hagyjuk, hogy a Szerető vegye el azt, amit valójában nekünk szántak!